Lemezajánló

A csapat 2003 nyarán alakult, és már akkor biztosak voltunk benne, hogy Isten különösen támogat minket. Egy gyülekezeti táborban fogalmazodótt meg az együttes alapítás gondolata, és mire észbe kaptunk, már volt dobos, énekes, basszusgitáros.
A zenei irányvonal, amit képviselünk a rock zene, célközönségünk pedig azok a fiatalok, akiket nem lehet könnyen becsábítani a gyülekezetbe, de szívesen elmennek szórakozni egy koncertre. Eleinte dicsőítő dalokat dolgoztunk át, később saját számokat kezdtünk írni.
Mivel a szövegírás terén nem sok tálentummal rendelkezünk nagy örömünkre szolgált, hogy megkérhettünk Kerekes Ernőt és Szívós Lászlót, hogy segítsen ebben bennünket.
Hisszük és reméljük, hogy a befektetett munkánk meghozza gyümölcsét, hiszen pillanatnyilag a hazai keresztyén zenei életben senki nem képviseli ezt a műfajt.
Tavaly ősszel elhatároztuk, hogy egy olyan lemezt készítünk, ami nem csak zeneileg kiemelkedő, hanem maga az üzenet is erős, lényegre törő. Reméljük a súlyos riffeket, a lágy melódiákat, könnyfacsaró cselló szolót, a szívbe markoló zongorát, és a fantasztikus éneket hallgatva mindenki megérti: Isten nem részletkérdés.
A zenekar tagjai a következők: gitárok Kormány Gergely, és Bahadur Áron, a dob mögött Biri Ádám, az énekesünk Pozsgai Tibor, basszusgitáron Paulheim Alfonz, és billentyűnél Szigeti Márton. A cd a Good News és CLC könyvesboltokban kapható, valamint honlapunkról online megrendelhető.

Csak pár hete jelent meg gyülekezetünk gondozásában egy új album. Szinte még illatozik! A levegőben érezni frissességének illatát. Miről lehet szó? Természetesen nem másról, mint Mea első szólóalbumáról: Az életem legszebb napjáról!
Egy napon Mike Payne és Dobner Illés találkozott. És mi történik, ha két zenész, főképp ha két gitáros találkozik? Természetesen alkotnak. Zenét. Jó zenét. És ha ők hívők, akkor mi előzi meg a muzsikálást? Most minden jó keresztény rávághatná, hogy imádkozás a mennyei Atyához. És akkor igaza is van, hisz ez történt. Aztán Illés tanított néhány új akkordot Mikenak (hisz ő Gyárfás István jazz gitárművésztől vesz órákat), ami elég rendszeressé vált. Majd vette a bátorságot és megmutatta szerzeményeit a fiatal tehetség. Ismerős a Szeretünk Jézus című sokak által nagyon kedvelt dal? Namármost, az bizony Illésnek tulajdonítható! És talán nem túlzás azt mondani, hogy a jó fogadtatás indította el azt a láncreakciót, aminek eredménye a Mea album lett. Mégis hogyan hozható össze ez a két név?
Amikor jött egy szóló album ötlete, Mike és Illés összedugták a fejüket és kitalálták (biztosan nagyon nehéz lehetett ;)), hogy a szólista egy hölgy legyen, mégpedig Vass TíMea személyében. Ugye már le is esett mindenkinek, miért Mea az előadó neve?! De ha nem, akkor segítek picit: Vass Tímea, alias Timcsi szeretett volna egy találó és a köztudatban sokáig megmaradó nevet, de a Timcsit túl kislányosnak, a polgári nevét meg hosszúnak találta, így egyszer épp elalvás előtt jött egy - amúgy kézen fekvő - névötlet: a Mea. Deus ex machine?
Ez év februárjában el is kezdődtek a stúdió munkák, előtte csak demo-k készültek, a javítgatás sokáig folyt, aminek eredménye lett a fent említett album. Mire számíthat, aki megveszi a Lévita kiadó legújabb darabját? Tömény dicsőítésre! A számok stílusát tekintve talán a jazz az, ami dominál, de találhatunk angolszász pop-rock számokat is. Aki viszont csak emiatt nem venné meg, annak van egy jó hírem, bizony egy-két szám nagyon is lassú, Istennek szóló, olyan mélyrenéző, elgondolkodtató. Az egyik dal (Semmim sem volt nekem) egy zongora és egy női csengő hang együttese, előbbin Kinczel Dániel játszik, utóbbi Mea sajátja (szokjuk meg ezt a nevet, hisz ki tudja milyen termékennyé teszi eme koprodukciót az Atya).
A dalokat, a fentebb említett Semmim sem volt nekem c. szám kivételével - melyet Mike és Simics Ákos szerzett -, Illés írta, két dalban azonban társszerzők is segédkeztek, név szerint Révész Celesztin és Bieliczky Kármen.
A cím egyébként közös Mea-Illés választás volt, hiszen kinek nem a legszebb napja a megtérése napja?!
Tudtátok, hogy bele is lehet hallgatni a számokba? Ha igen, akkor Ti nagyon gyorsan informálódtok, ha nem, íme a link: www.meamusic.hu Kellemes hallgatózást és olvasgatást!

A Mentés Másként magazin engedélyével

Valamikor a '90-es évek elején kezdte pályafutását Angliában a kelta folkzenét a progresszív rockkal ötvöző Iona zenekar, akik azóta is sorra jelentetik meg kuriózumnak számító albumaikat. Az együttes néhány lemezén maga Robert Fripp, a legendás King Crimson agytrösztje is közreműködött, munkásságukról többek között Rick Wakeman (Yes) és Máire Brennan (Clannad) nyilatkoztak elismerően. Kompozícióik és a hangszerelés összetettsége miatt - bármennyire dallamosan is szárnyal az énekesnő, Joanne Hogg hangja - természetesen csak a zenei csemegékre vadászó vájtfülűek fedezték fel maguknak hazánkban az Iona varázslatos világát. Talán ez így is van rendjén manapság, a (rock)zene 70-es évekbeli aranykora után 20-30 esztendővel.
A Lighthouse együttes életre hívóját, Gulyás Pétert azonban megfogta az Iona muzsikája, és úgy döntött, magyar nyelvre fordítva hozza közel hozzánk ezt az ismeretlen "zenei szigetet."(Iona - sziget a skót partoknál, a kelta kereszténység egyik bölcsője). Tapasztalt zenésztársakat gyűjtött maga köré, és így adták ki a Végtelen utazás c. albumot, amelyen magyar nyelven szólalnak meg az Iona-szerzemények a saját számok és egyéb feldolgozások társaságában. A lemezt hallgatva feltűnik, hogy szó sincs az Iona-dalok szolgai másolatáról, sokkal inkább azok átdolgozásáról beszélhetünk. Míg az Iona zenéjének hangsúlyos összetevője a progresszív rock, addig a Lighthouse esetében inkább a worldmusic felé tolódnak el a hangsúlyok, köszönhetően az egzotikus ütőhangszerek garmadáját felvonultató ritmusszekciónak. Amin mi, magyar hallgatók sokat nyerünk, az a szövegek lírai szépsége. Minden fellengzősség nélkül mondhatom, hogy lelkileg, érzelmileg gazdagodunk a cd-t hallgatva, és ebben nem kis szerepet játszanak a szimpla slágerszövegeken túlmutató, hittel, gazdag gondolatisággal bíró versek. A fordítót, Kerekes Ernőt külön dicséret illeti munkájáért.
Kinek ajánlható a Végtelen utazás? Mindenkinek, aki sokrétegű, igényes zenére, szellemi, erkölcsi tartalommal rendelkező mondanivalóra vágyik. Rajtunk, a közönségen is múlik, hogy egy ilyen értékes, szívvel-lélélekkel teli produkció ne süllyedjen el a közöny, az ismeretlenség, és a kereskedelmi túlkínálat mocsarába. Kérem hát az igényes zenék kedvelőit, ha még nem ismerik, fedezzék fel maguknak a Lighthouse bemutatkozó lemezét, ha pedig megismerték, adják tovább az együttes jó hírét másoknak is.
Zenehallgatás, klippek, egyéb írásos információk: www.lighthouse-music.net

Kelemen Sándor - zenekritikus

Túl profi - gyakran találkozom ezzel a különös véleménnyel, amit jó minőségű zene kapcsán szoktak felvetni. Egy-egy valóban ütős koncert után, többé- és/vagy kevésbé avatott kollégák/laikusok szájából hangzott már el nem egyszer ez a kijelentés. De vajon jogosan?
Talán irigység, féltékenység vagy valami más húzódik meg a háttérben?
Sokan magyarázatként csak annyit fűznek hozzá, hogy „túl minőségi, és ez a lelkület rovására mehet”. De szerintem csak nem tudnak mit kezdeni a gondolattal, hogy valaki a minőséget legalább ugyanolyan fontosnak tartja, mint a lelkületet. Őszintén szólva, nem is értem azokat, akik hagyják, hogy pontatlanul, hamisan szóljon a zene, „a lényeg, hogy az ÚR ott van”… Hol a hibátlan bárány? Tökéletes Istennek tökéletes áldozat jár. Ezzel visszaélni pedig helytelen, és szerintem bűn!
Azoknál, akiknek hivatásuk a zene, természetes a szelekció. A képlet egyszerű: ha nem ütöd meg és nem tartod a szintet, vége a játéknak.

Szűcs Krisztián azon énekesek közé tartozik, akik megütik azt a –nem is alacsony - szintet, és a jelek szerint tartani is tudja.
Aki nemzetközi viszonylatban is jónak számít, az nem kis teljesítményt fektetett karrierjébe, amit a most megjelent My Confessions (Vallomásaim –szerk.) c. lemezén be is bizonyít.
Mivel majdnem a teljes album angol nyelven közli mondandóját - beleértve a dalokat és a borítót -, így nem kérdéses, hogy a CD külföldi forgalmazásra készült leginkább, de hallgatása - mivel az angol a zene nyelve - nem okozhat csalódást.
Első hallgatásra meg lehet szeretni az albumot, nagyon hangulatos dalok szerepelnek rajta, igazi mondanivalóval.
A borító egyszerű, de stílusos, letisztult motívumokkal és fényképekkel.
Az első-belső oldalon angol, német és magyar köszöntő fogadja a büszke tulajdonost, majd a részletes dalszövegek könnyítik meg az angol nyelv titkainak megfejtését.
Krisztián hangja amúgy is profi színvonalú produkciókba emelte tulajdonosát, már csak hab a tortán a számos bájos és/vagy dögös hangú női-, és masszív férfi vokálok jelenléte az albumon.
A korong 14 felvétele kivétel nélkül feldolgozás, az eredeti dalok szerzőinek sorában pedig nem kisebb nevek szerepelnek, mint Steven Curtis Chapman, Richard Page, David Byerley, Bart Millard, John Williams (az a John Williams, aki a Star Wars zenéjét írta?), és még sok – zenei tudásom alapvető fehér foltjai miatt nem ismert, de elismert – művész.
Kövezzetek meg, de nem egy keresztény dal tetszik legjobban a CD-ről. A Quando, Quando c. szerzemény ugyanis olyan megelégedettséget és jóérzést csalt fáradt testembe-lelkembe, hogy nem tudtam simán elsiklani felette. Többször hallgattam meg egymás után, és bátran kijelenthetem, hogy az igen profi előadás mellett az nagyon jól eltalált életérzés az, ami megdobja a dal értékét.
Apropó, nem keresztény. Többen feltehetnétek a kérdést: "miért nem csak keresztény dalok találhatóak a korongon"?
Azt tudom tanácsolni erre –válaszként-, hogy fogjátok fel úgy, mintha egy nem keresztény CD lenne, és máris örülni fogtok a rajta található utalásoknak.
Vitázhatunk azon, hogy ez most egy demo CD, ami a nagyközönség számára is elérhető, vagy egy teljes értékű album, ami mellesleg promócióként szolgál, a vége ugyanaz:
Kiváló anyag jött létre, ami megérdemli, hogy eredeti példányban díszítse akusztikai kollekciónkat. Tehát vegyétek meg!
A Jó hír az, hogy ez a 2 szó angolul Good News-t jelent. Ugye értitek az utalást?
Végezetül csak annyit, hogy több ilyen produkciót szeretnék látni kis hazánk keresztény zenei kínálatában, melyek minőségükkel épp olyan kiemelkedőek, mint lelkületükkel!
Ehhez viszont hozzá kell járulnunk annyiban, hogy megvesszük azt a lemezt és kifizetjük azt a koncertet, mert ma már semmi nincs ingyen…

Legyen divat a jó zene!

-EvM-

A magyar keresztény könnyűzene, nevével ellentétben, nincs könnyű helyzetben. Nemcsak azért, mert viszonylag kis szelet a hazai piac - nyomokban habos - tortájában, hanem mert kevés az igazán jó eresztés.
Pedig a lehetőség adott, van Kiről/miről szóljanak a dalok, csak jól kell helyezni a hangsúlyt, hogy a mondanivaló átüssön. Ehhez már csak egy jó zene szükséges, és kész a minőségi hanganyag.
Bágyi Péter csakazértis megpróbálta összehozni az előbb felsoroltakat, és büszkén jelenthetjük, a recept bevált.
A Lévita Kiadó által publikált CD-t kezembe véve egyből feltűnt, hogy nem egy szokványos albumról van szó. Az első pillantásra sormintával díszített borító mélyebb tanulmányozás hatására értelmet nyert számomra, és büszkén csillant fel szemem, mikor a gondolkozásra késztető (tényleg!) háttér összefüggésbe került a lemez címével. Már ezért is érdemes közelebbi kapcsolatba lépni egy eredeti példánnyal. További, borítóval kapcsolatos élményeimre később visszatérek.
Nehéz dolgom volt a stílus meghatározásában, mivel több irányzat is képviselteti magát a lemezen. Indoklásképpen esetleg csak annyit, hogy az album hosszú évek munkája, így nem csoda, ha vannak eltérések a dalok ízvilágában.
Félreértés ne essék, a laposnak egyáltalán nem mondható CD egységesre sikerült, a dalok nagy többségén belül nincs csapongás.
Másik tiszteletre indító tény, hogy az albumon élvonalbeli zenészek kaptak helyet, akik a profi - elfogultsággal is vádolhattok, de nem vagyok az - hangszerelésnek köszönhetően be is mutatják - nemcsak lexikális - tudásukat.
A kis díszítések, a szólók és az apró extra finomságok (nevetés, gegek) mindegyike a helyén van, így ez annyira megdobja a lemez értékét, hogy a helytekben már csak a zene miatt is rohannék a Good Newsba.
A tisztán 14 számos felvételről több dal is kivívta nálam az egyébként nehezen elérhető kedvenc címet, melyből egyik a címadó szerzemény, a Csakazértis. A letisztult zene, a szöveg és a hegedű+gitárszólók miatt számomra az album itt éri el tetőpontját, habár nem ez a legdinamikusabb szám. A borítóra visszatérve, álljon itt egy idézetrészlet az amúgy terjedelmes (dalszövegek, fényképek, személyes üzenetek, köszönetnyilvánítás, casting) kisfüzet egyik oldalról:
"...Ezen a korongon is mélység és szárnyalás, bukás és felállás, lemeztelenített őszinteség, leplezetlen vidámság jellemzi a dalokat." (Folk Iván) Talán a lemez egyetlen gyengesége a néhol bizonytalan énekhang, de ezt mindenki döntse el maga. Ennek ellenére egy jó színvonalú, profi zenei alappal rendelkező, hangulatos kis anyag hagyta el Bágyi Péter dolgos kezeit, tehát menjetek és támogassátok az előadókat azzal, hogy megveszitek a CD-t, és nem lemásoljátok valahonnan. Már Csakazértis.

LiM